Az ellenzék legsikeresebb kormány ellenes támadási szlogenje az évek óta tartó folyamatos sulykolása annak, hogy „a Fidesz és a kormány korrupt, sőt Európa legkorruptabb kormánya, mást se csinál, mint a saját és a haverjai zsebét tömi, és mindezt tőlünk lopja el.” Márki-Zay következetesen csak „a tolvaj kormány” megnevezést használja ránk. Majd folytatódik a rágalmazás a „mészároslőrincezéssel” és a „stadionépítéssel.” Az emberek vevők erre, mint általában minden rágalomra, és igen gyakran az úgynevezett képzett, művelt emberek is, mert csak az ATV-ből, az RTL-ből, és egyes hírportálokból informálódnak, ott pedig nincs híradó, nincs kerekasztal beszélgetés, hogy ezt bele ne szőnék. Ezek után nem meglepő,hogy ezt hallom vissza mindenütt, a boltokban, a piacon, a villamoson, és mi egyáltalán semmit sem teszünk ellene, nem védekezünk, elengedjük a fülünk mellett. A TV vitákban az ellen oldal sunyi oldalvágásként akkor is mindég megemlíti, amikor egészen más a téma, a minket képviselő vitapartner pedig sohasem reflektál rá. Nagy hiba ez, mert az emberek nagy része a vitát nem is igen tudja követni, ez azonban megragad benne, sőt rezonál a már régebben belé sulykoltakkal. „Ha még csak nem is próbálják letagadni, akkor nyilván nem tudnak mit mondani, tehát igaz” –gondolja az egyszerű hallgató. Miért nem vágunk vissza, hogy ugyan mondjon már valamit, amit elloptak? Miért nem világosítjuk fel a társadalmat arról, hogy az igazi lopás a rendszerváltás utáni „spontán privatizáció„ volt? Akkor, amikor a régi nomenklatúra „bagóért” szétrabolt mindent, majd – miután nem tudták működtetni – nagyobbik részét „júdás pénzért” eladták a külföldieknek, akik jórészt megszüntették azt. Ez volt az igai rablás, és ebben a Fidesz egyáltalán nem vett részt. Éppen ellenkezőleg, most igyekszik visszaállamosítani egyes stratégiai ágazatokat, amiért megint megkapja a vádat, mondván, hogy államosít, mint a volt szocialista állam. („És majd nyilván átjátssza a haveroknak” – hangzik rögtön) Arra sem emlékszik már az egyszerű választó, hogy nálunk a régi MSZMP Németh Miklóssal az élen vezette be a kapitalizmust, akkor most miért csodálkozik, hogy vannak kapitalisták is. Mert a kapitalizmus lényege, hogy vannak kapitalisták, akik amúgy gazdagabbak a többi embernél. Miért nem világosítjuk fel, hogy nem „mészároslőrinc” az egyetlen kapitalista, mert a leggazdagabb ötszáz magyar között csak mintegy hatvanról mondható el, hogy Fidesz közeli? Megkérdezzük, hogy kinek lenne jobb, ha mindegyik magyar tőkés balliberális lenne? Miért pont Mészáros Lőrinc csípi a szemüket, aki minden megbízását tökéletesen teljesítette, és minden adóját pontosan fizette, ellentétben a ballib nagyvállalkozókkal. Megkérdezzük, hogy tudják-e, hogy mekkora hasznot visznek ki évente a multik, és miért lenne jobb, ha a „mészároslőrincek” nyereségét is kivinnék? Tudatosítjuk-e, hogy amikor az Eu-ba való belépésre szavaztunk (én nem), akkor egy teljesen nyitott gazdaságra és kegyetlen szabadversenyre szavaztunk, ahol a „versenyképesség” egy döntő tényező? Hiszen folyton arról hallunk a hírekben is, hogy javul-e hazánk, sőt magának Európának a versenyképessége. Akkor miért olyan szörnyűség, hogy vannak (vagy inkább csak kellenének) versenyképes magyar vállalkozók? A ballaib oldal egyébként nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is mindenkit korrupcióval vádol, akit meg akar buktatni, mert ezt az emberek beveszik, noha nem is tudják pontosan, hogy ez valójában mit takar. Mi pedig mivel ellenkampányolunk? Azzal, hogy van-e nyelvvizsgája Karácsonynak, és tett-e antiszemita megjegyzést Bíró László. Kit érdekel ez? (Na jó, most nagysokára végül sikerült egy városházi ügyet előhozni – ami azonban még csak terv volt.) A kampányunk annak a hangsúlyozására van kihegyezve, hogy mennyi jó dolgot csináltunk, és milyen sok eredményt értünk el. A „mosott agyú” kisember mindezt egyetlen kézlegyintéssel intézi el: „lehet, de tolvajokra akkor sem szavazok!”
A világméretű balliberális stratégia másik eleme az úgynevezett jogvédelem. Szerintük mindenki el van nyomva, és a múltban is folyamatosan jogfosztást szenvedett, de majd ők megvédik őket, és igazságot szolgáltatnak. Állításuk szerint tombol a rasszizmus, az antiszemitizmus, a homofóbia, el vannak nyomva a nők, a gyerekek, a tanárok, a cigányok, a hajléktalanok, jogfosztottak az alkalmazottak, a homoszexuálisok, a migránsok, és általában mindenki. Régmúlt eseteket bányásznak elő, eltorzítják, kiforgatják, környezetéből kiragadják, egyes részeket elhallgatnak, másokat hozzáhazudnak. Így lehet régen elfelejtett esetek felszínre hozatalával feszültséget, sőt ellenséges érzelmeket, gyűlöletet szítani. Ez az igazi gyűlöletkampány. Így lehet bomlasztani az egész társadalmat, beleértve a családot, iskolát, és egymás ellenségévé hergelni az egyes társadalmi rétegeket, az egész nemzetet. A mi, és a szüleink generációja nem is vette észre, hogy feleségünk, vagy édesanyánk el lenne nyomva. Most megtudtuk liberáliséktól. Azt is megtudtuk utólag, hogy amikor apánktól vagy tanárunktól egy igazságos pofont kaptunk, akkor tulajdonképpen akadályozták egyéniségük helyes kifejlődését. A legfeltűnőbb a cigányság esete. A hetvenes években tartott népszámláláskor mindössze 65 ezren vallották magukat cigánynak. Akkor is közel annyian voltak, mint manapság, de önkéntesen beolvadni akartak, és azt a szót, hogy rasszizmus vagy szegregáció nem is ismerték. Azután, a rendszerváltás után jöttek az SzDSz-es jogvédők, akik között eleinte egyetlen cigány sem volt, de felajánlották segítségüket a „szegény elnyomott, kiközösített, kifosztott, lenézett, munkából-tanulásból kizárt” cigányságnak. Tudjuk, hogy ez mára hova vezetett, milyen feszültségeket okozott, és azt is tudjuk, hogy milyen sok fáradságot jelent az Orbán kormánynak ezt féken tartania. Az igazi „jogvédőnek” azt kellene sulykolnia a cigányságba, hogy változzon meg, és viselkedjen a társadalmi elvárásoknak megfelelően, akkor lassan megszűnnek az előítéletek. De nem, sunyi módon azt sugallják nekik, hogy mindenért mi, a mi „kirekesztő” felfogásunk a hibás, amiből következik, hogy miért változna meg ő, nekünk kell megváltozni. (Nagyobb léptékben ugyanez megy végbe Amerikában a BLM mozgalom keretében.) A globalizáció erőinek célja a nemzetek atomizálása, és erre felhasználják a torz liberális eszmerendszert, még akkor is, ha ezzel feszültséget, ellenségeskedést szítanak, ami – mint tudjuk – nem a boldog, elégedett lelki béke állapota, hanem valóságos befecskendezett méreg a társadalom szövetébe. Sok szegény, jóhiszemű kis jogvédő pedig általában nem is sejti, hogy miben segédkezik.
A globalizáció legundorítóbb társadalomromboló tette a homoszexualitás minden eszközzel való támogatása, amely a nemzet alapsejtje, a család ellen irányul. Ördögi módon azt állítják, hogy csak a jogaikért harcolnak. Ez egyszerűen nem igaz, mert a dolog állandó felszínem tartása, a felvonulások, pride-ok, és most már a kisiskolások közötti „érzékenyítés” a nyílt reklámozással egyenlő. Pszichológusok véleménye szerint a homoszexualitás, mint minden abnormitás, súlyos pszichés betegség. Természetesen mindenkit megilletnek az emberi jogok, de egyhez senkinek sem lehet joga, nevezetesen a betegsége terjesztéséhez. Márpedig éppen ez történik, és úgy látszik, az EU vezetésének hathatós támogatásával. Nem igaz az olyan állítás, hogy ezt nem lehet terjeszteni, mert biológiai adottság. Nagyon elvétve fordul elő eleve determinált adottság, rendszerint csak hajlam van, márpedig az, hogy a hajlam realizálódik-e, az elsősorban a környezet ráhatásától függ. Más vonatkozásban természetesnek vesszük, hogy valaki rossz társaságba keveredett, ezért alkoholista, vagy pláne szipós lett., akkor a homoszexualitásban miért nem fogadjuk el a környezet hatását? Vagy ahogy szent Pál mondja, mindnyájunkban egy szent és egy gonosztevő rejtőzik, vigyázzunk, hogy melyik jut végül felszínre. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy a biológiai determináltság materialista felfogást takar, de még csak nem is marxi értelemben, mert a dialektikus materializmus döntő fontosságot tulajdonít a környezettel való kölcsönhatásnak.) Ami pedig a gender elméletet illeti, a maga egyenlőre csak 82 nemi beállítottságával és a nemiség szabad megválasztásával, meg a „transznemüsítéssel,” az maga az elmebaj, egy beteg társadalom aberrált, torz megnyilvánulása. Nem hiszem, hogy aki még csak néhány évtizede ilyesmit hirdetett volna, azt nem zárták volna rögtön a bolondok házába, mert ilyet még Orwell sem tudott elképzelni. És mindez az EU vezetésének támogatásával, akik jogsértési eljárást indítanak ellenünk, mert az Alkotmányunkba bevettük, hogy az apa csak férfi lehet, az anya pedig csak nő. Ezek után ne mondja nekem senki, hogy ez egy normális társadalom, ez az igazi demokrácia, és minden más diktatúra. Akkor miért találta ki ezt a globális háttérhatalom? Jól világít rá G. Fodor Gábor most megjelent kiváló könyvében (Az Orbán Szabály, századvég, 2021, amelyet mindenkinek elolvasásra ajánlok) hogy: „a biológiai nemmel kapcsolatos bizonytalanság végképp aláássa az identitásunkat.” Valóban erre van szükség a globalizáció teljes megvalósításához, arra, hogy a nemzeti, kulturális, vallási identitásunk után most már nemi hovatartozásunkat is összezavarják, mert csak így válhatunk a globalizált embermassza identitását vesztett, gyökértelen tömegemberévé. Még egyértelműbben fejezi ezt ki Birgit Kelle, Még Normális? című most megjelent, és mindenkinek elolvasásra ajánlott könyvében: „aki a társadalmat akarja lerombolni, az az alapjaihoz nyúl hozzá, az a természetes családra tör………..Civilizációnkat nem meggyilkolják, hanem öngyilkosságot követtetnek el vele.”
x x x x x x x x x x x x x x x x
Az Európában újabban burjánzó „Zöld Pártoknak” a legfőbb politikai fegyvere a környezetszennyezés elleni harc lett. A Mária Rádió magazin 2020. januári számában a Wettstein józsef és Zlinszky János által jegyzett cikk helyre teszi ezt az alapjában véve helyes, mégis sunyi politikai hátsó szándékkal tálalt kezdeményezést. Az úgynevezett zöld pártok ugyanis egytől egyig liberális beállítottságúak, amelyek nem az okokat akarják megszüntetni, hanem felszíni kezeléssel – mint néhány ezer fa ültetésével, szelektív hulladékgyűjtéssel stb. – javasolják a problémát megoldani. Ezen közben egyáltalán nem mutatnak rá a mélyebb okokra, miszerint a „rögeszmés fogyasztói magatartás rabjai vagyunk,” és téves elképzelésünk, hogy „addig vagyunk szabadok, amíg fogyaszthatunk.” Elsődlegesen a „modernitás mítoszának” a kritikájára lenne szükség. Ilyen mitikus fogalmak az individualizmus, a verseny, a fogyasztás, a szabályok nélküli piac, a korlátlan növekedés a haladás nevében. Addig nem remélhetünk igazi változást a környezetvédelem területén, amíg nem hagyunk fel a pillanatnyi élvezetekre építő, hosszabb távon fenntarthatatlan életvitelünkkel. Addig azt sem remélhetjük, hogy a fiatalokat igazi környezetvédelemre nevelhetjük, amíg nem merjük a rosszat rossznak nevezni, és visszautasítjuk azt a vádat, hogy ez a tolerancia hiánya, vagy „gyűlöletbeszéd.” Ha nem merünk szembe szállni az erkölcsi relativizmussal, amely abszolutizálja a toleranciát, az individualizmust és a „másságot,” akkor nem építhető következetes környezetvédelem. (Azt már én teszem hozzá, hogy talán nem is ez a zöldek célja, hanem csak a szavazataik számának a növelése.)
Adalékként hozzáfűzöm, hogy a közelmúltban egy szakértői előadáson elhangzott, miszerint az EU a világ károsanyag kibocsátásának csupán 8 %- át adja, és ennek mindössze 2 % -a hazánk részesedése. A szennyezés túlnyomó részét Ázsia és a fejlődő országok termelik. Akkor talán előbb máshol kellene rendet teremteni, és nem nálunk csinálni belőle akkora hűhót.