Aktuálpolitika

EZ A MI FELADATUNK

Mi, becsületes keresztény emberek általában értetlenül szemléljük a világban folyó eseményeket, és jóhiszeműségünkben azt hisszük, hogy a dolgok spontánul és véletlenszerűen történnek. Nem keressük a mögöttes okokat, ezért nem is vesszük észre, hogy a történések általában megtervezettek, megszervezettek, irányítottak, mégpedig nyilvánvalóan a szervezők érdekeinek és céljainak megfelelően. Természetesen ismerjük a nyíltan folyó ukrán háborút, de szinte semmit sem tudunk az évtizedek óta folyó, és számos ország politikai rendszerrét is aláásó világméretű gazdasági háborúról. Létezik azonban egy sokkal aljasabb és veszélyesebb  aknamunka is, egy „kulturális hadviselés,” amely a keresztény-nemzeti kultúránk ellen irányul, és annak teljes lerombolására törekszik, ami az általunk még mindég sokszor csodált és irigyelt Nyugaton már nagyrészt sikerrel is járt. Ennek a nagy hadviselésnek egyes jeleit mi is észrevesszük, de tényleges valójában nem látjuk át. Pedig a balliberális oldal ideológusai nem titkolják, hogy mit akarnak, hiszen már az 1930-as években megfogalmazták a stratégiájukat, miszerint hosszú, szívós aknamunkával le kell rombolni a fennálló nemzeti-keresztény kultúrát, és akkor a hatalom automatikusan az ölükbe hullik. Az elv akkori kidolgozói (Antonio Gramschi, valamint az úgynevezett Frankfurti Iskola filozófusai) még a szocializmusban hittek, a mai baloldal ugyanezzel a módszerrel a globalizált pénzuralmi világrendet akarja megvalósítani. Az egykori baloldal liberálissá vált, az úgynevezett kizsákmányoltak felszabadítása helyett most már egyedül csak a hatalom megszerzése vezérli.

Mi hát az a Kultúra, amit meg akarnak változtatni? A Kultúra mindég egy egész közösség hosszú idő alatt létrehozott alkotása, amely alapvetően szellemi természetű, és olyan tartalmakban testesül meg, mint a nyelv, eszmék és fogalmak, beleértve a vallást is, a hagyományok, értékrend, törvények, szabályok, szokások, viselkedési normák stb, másrészt anyagi kultúra, amelybe a materiális javak előállítása és felhasználása tartozik. Az ember a kultúrájának a szemüvegén keresztül látja a világot, aszerint ítél, tervez és cselekszik. Egyéni kultúránk megváltoztatásával más emberré válunk, az általában vett Kultúra lerombolása pedig anarchiába zülleszti az egész társadalmat. Azt, hogy mi jön azután, még a „rombadöntők” sem tudják, nem is érdekli őket, csak a hatalom megkaparintása. Ezt semmiképpen sem engedhetjük, nem tűrhetjük, hogy minden, amit értéknek tartottunk, ami életünknek értelmet és tartalmat adott, az semmivé váljon.

A kultúránk lerombolásának ideológiája a liberalizmus, amely az egyén teljes, minden eszmei, erkölcsi kötöttségtől mentes szabadságának hirdetésével a társadalom összes eresztékét szétroncsolja, módszere a nyelvi uralom, amellyel minden fogalmat újra definiál és kitűzi a narratíva tárgyát, valamint a tabu témákat, egyúttal értelmezve azokat, míg segédeszközei az ellenkultúraként megjelenő modernnek nevezett művészetek, idétlen zene, drogok, szexuális forradalom, gender elmélet stb, amelyek mindegyike több ezer, de legalább kétezer év kultúrájával szemben akar ellenkultúrát állítani, és egy kizárólag a mának, a pillanatnak élő embertípust akar létrehozni.

Sajnálatos módon Európa és Amerika is vesztésre áll a kultúrharcban: vallását elvették, a maradékot szekták támogatásával erodeálják, nemzeti eszméjét lejáratják és migrációval felhígítják, erkölcseit a sárban taposták, értékrendje, szellemi javai degenerálódtak. A folyamat egyre gyorsul, mert a médiák, az egész információs rendszer liberális kezekben van, sőt az oktatás is, főként az egyetemek, ahonnan már egy teljesen más szellemi beállítottságú ifjú értelmiség kerül ki. Békés Márton – akinek a „Kulturális hadviselés” című kiváló könyvét mindenkinek elolvasásra ajánlom – megállapítása szerint a jobboldal csak azért tud még itt-ott időlegesen győzni választásokon, mert a balliberális oldal csak rombolni tud, a tényleges problémákat nem képes kezelni. De ki tudja, hogy egy megváltozott kultúrájú és mentalitású világban meddig lesz esélyünk?

Mi, kereszténydemokraták sokszor úgy érezzük, hogy a Koalíciós Testvér, a Fidesz kevés cselekvési lehetőséget enged át nekünk, pedig nem így van. A kultúrharc területén korlátlan lehetőségeink, felmérhetetlenül hatalmas feladataink vannak. Nekünk kell a liberalizmus elleni harc élvonalában állnunk, nekünk kell ezzel a torz eszmeiséggel a mi keresztény eszmeiségünket szembeszegezni. Világnézettel csak egy másik  világnézet harcolhat eredményesen. Kultúrával szemben egy másik kultúrát kell szembeállítani, és ezt a kultúrát elsősorban mi képviseljük. Nem pozíciók megszerzésére kell törekednünk, nem intézményeket, szervezeteket kell létrehoznunk, nem cselekvési terveket, programokat kell kovácsolnunk, ezt hagyjuk a Fideszre, nekünk „csak” rombolnunk kell. Igen, rombolnunk kell a már szinte teljes világméretű győzelemre álló liberális szellemiséget. Leleplezni torz szemléletét, kivédeni egyoldalúan kiforgatott nézeteit, rámutatni az általuk átformált, majd PC-vel védett, elferdített állításaik valódi jelentésére, visszaverni torzításaikat, hazugságaikat és rágalmaikat, majd ellentámadásba kell átmenni, megmutatva a dolgok igazi okát és értelmét. Ebben a tevékenységünkben nem fog akadályozni minket a Fidesz, sőt hálás lesz nekünk, mert a mai „politcal correct” világban nem mindenki mondhat ki mindent, csak akit a nyíltan vállalt világnézete erre predesztinálja. A kulturális háborút elsősorban nekünk kell megvívnunk, és ezzel nem csupán a jobboldal, hanem hazánk, az egész magyarság érdekeit szolgáljuk. „Ez a mi dolgunk, és nem is kevés.”              (JM)

x x x x x x x x x x x x

TÁMADÁS NEMZETI LÉTÜNK ÉS KULTÚRÁNK ELLEN.

Korunk legsúlyosabb problémáját, az immáron hatodik éve tartó migrációs nyomást mesterségesen hozták létre. Képtelenség elhinni, hogy Marokkótól Pakisztánig, sőt Bangladesig vagy húsz országban egyszerre törjön ki az elvándorlási láz. Egyszerre jusson eszébe mindenkinek, hogy ő valójában szegény, sőt nyomorog, és egyszerre higgye azt, hogy Európa maga a Kánaán, ahol mindenkit tárt karokkal fogadnak, és munka nélkül is eltartanak. Nem hihető, hogy egyszerre szerezzen mindenki elegendő pénzt, hogy elindulhasson, és mobiltelefonján véletlenül rábukkanjon a helyes útirányra. Úgy érezzük, hogy a média ma is csak a felszíni jelenségeket tárgyalja és nem foglalkozik a mélyebb összefüggésekkel. Jogunk van tudni az okokat, a teljes igazságot. A migrációs áradat nem Németország, vagy bármely más európai ország belügye. Amióta a határok megszűntek, ez összeurópai ügy.

Meggyőződésem, hogy ezt az egész áradatot tudatosan megtervezték, gerjesztették, szervezték, irányítják és pénzelik, mégpedig nagyon is aljas szándékkal. A globalizációnak, amely valójában az ellenőrizhetetlen és leválthatatlan nemzetközi pénzvilág nemzetek feletti uralma, a nemzetállamok állnak leginkább az útjában, ezért gyengítésük tervszerűen folyik. A minden hatalom alapját képező gazdasági életből az állam már gyakorlatilag kiszorult, és a törvények bevallottan 80 %-át is Brüsszelben hozzák, a nemzeti parlamenteknek jóformán csak az a szerepe, hogy az un. „jogharmonizáció” révén ezeket adoptálják. Most újabb szakaszba léptünk, le akarják rombolni a népek összetartó erejének legfőbb pillérét, a nemzeti identitásokat is. Egyre több szó esik a multikultúra nagyszerűségéről, a kulturális sokszínűség gazdagságáról. Azonban a kultúra nem csak egy színfolt, ahogy azt a liberálisok állítják, nem csupán népitánc, népdal vagy „baboskendő” kérdése, hanem az ember olyan belső sajátja, amely meghatározza egész gondolkodásmódját, értékrendjét, céljait. Az egyes ember a kultúrájának a szemüvegén keresztül látja a világot, aszerint értékel, ítél, tervez és cselekszik. Az európai ember az antik kultúra talapzatán létrehozta a – szerintünk legmagasabb rendű – keresztény kultúrát, amelynek rombolása kétszáz év óta, az utóbbi évtizedekben pedig felgyorsult ütemben folyik. És most miért dicsőítik a multikultúrát? A történelemben nincs egyetlen példa sem arra, hogy merőben eltérő kultúrájú embercsoportok között ne lettek volna komoly súrlódások, ami teljesen természetes, hiszen nehéz szót érteni azzal, aki mindent másként lát. Ez a mostani multikulturális összekeverés az „osszad meg és uralkodj” elv legmodernebb változata, amikor már nem is egyes népek, vagy társadalmi osztályok között hozzák létre az ellentétet, hanem összekeverve őket, az egyes egyedek között. Így a nemzetek elévesztik összetartó erejüket, képtelenek az egységes cselekvésre, és az identitását vesztett, belső ellentétektől terhelt embermasszán már könnyű uralkodni. Lássuk világosan, hogy „erre megy ki a játék,” és nem kevesebbre. Az a céljuk, hogy létrehozzanak egy, a nemzetközi pénzvilág által a háttérből irányított „világkormányt,” amely politikai rendszernek már semmi köze sem lesz a sokévszázados küzdelemmel felépített képviseleti demokráciához, hanem maga lesz a totális politikai és szellemi diktatúra. Nincs ebben semmi „összeesküvés elmélet”, hiszen minden folyamat jól láthatóan ebbe az irányba mutat. Sőt, a Soros György által már régen leírt „nyílt társadalom” pontosan ezt jelenti. ( Zárójelben teszem hozzá, hogy ehhez különös módon már most megvan a gazdasági erejük. Nyílt titok, hogy a világgazdaság alapvető termékeinek döntő hányadát alig hatszáz multinacionális óriásvállalat hozza létre, és ezek mintegy háromszáz család tulajdonában vannak, beleértve a pénztőke urait is. Ők tennék ki az egész világ új, korlátlan hatalmú uralkodó osztályát.)

Tudjuk, keresztények vagyunk, tolerálni erkölcsi kötelességünk. De aki mesterségesen hoz létre olyan helyzetet, amelyben embertársainak folyamatosan tolerálnia kell, amelyben indokolatlan és ésszerűtlen feszültségeket kell elviselnie, az valójában gonosztevő, az emberiség ellensége. Tudjuk, Jézus mondta, hogy adjunk enni az éhezőnek, italt a szomjazónak. Azt azonban nem mondta, hogy teremts olyan gazdasági rendszert, ahol sokan vannak az éhezők, hogy azután minél többen segíthess. Azt sem mondta, hogy vedd a nyakadba azt, aki egyszerűen csak jobban akar élni. A legfőbb mércéül szolgáló példabeszédben, az Irgalmas Szamaritánus sem viszi haza a bajbajutottat, nem mondja, hogy hozzad magaddal négy feleségedet, ugyanannyi anyósodat, apósodat, nyolc gyerekedet és huszonhat unokádat, hanem csak az állapotának megfelelő segítséget nyújtja. Jézus azt is mondta, hogy fogadjuk be a menekülőt, azt azonban nem mondta, hogy teremtsünk olyan világot, ahol minél többeknek kell menekülniük. Márpedig ez történik, és nagyon is sunyi szándékkal. A történelem tanulsága szerint a háborúk, és a különböző népirtások okozta sebek, ha lassan is, de mindég begyógyulnak. Ami azonban most készül, az visszafordíthatatlan, annak a hatása talán soha sem szűnik meg. Erre pedig az EU vezetésének semmi joga sincs, erre az európai polgároktól semmiféle felhatalmazást nem kapott.

Sajnálatos, hogy a kereszténydemokrácia még nem alakította ki a saját álláspontját, és ez visszahat az Egyház álláspontjának a kialakulására is. Az Egyháznak valóban kötelessége védelmébe vennie a menekülteket. De csak az igazi menekülteket, és azokat sem örökre, csupán addig, amíg ténylegesen veszélyben van az életük. Nekünk lenne a feladatunk, hogy világossá tegyük az Egyház, és az egész társadalom számára, hogy ezek túlnyomó többsége nem igazi menekült, csak menekültekkel és néhány gyerekkel álcázzák magukat. Nekünk kellene rámutatnunk arra, hogy a tényleges menekülteket valójában kik, hogyan és milyen hátsó megfontolásokból tették azzá, majd hogyan szervezték rá a többiek áradatát. Amíg ezt nem tudjuk bebizonyítani, addig az Egyház naiv jóhiszeműségében báránybőrbe bújt, „menekülő” (?) farkasokat fog a nyáj közé befogadni. És ezért mi is felelősek leszünk, mert ilyet Jézus soha sem mondott, éppen ellenkezőleg, a nyájnak a farkasokkal szembeni őrzését hagyta feladatul.

Miniszterelnökünket éppen azért támadják a globalista körök, mert ezt tisztán látja, és ki is meri mondani, mint többek között már az áradat megindulásának kezdeti időszakában, 2015. október 30-án, amikor a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület ülésén így beszélt: „A nemzetállamokat zárójelbe akarják tenni. Ha már a nemzetállamokkal és a kereszténységgel valamint az abból fakadó értékekkel nem tudtak megbirkózni a hagyományos politikai küzdelem világában, most ennek etnikai alapjait akarják felszámolni. Ez a szomorú igazság. Árulás van, Európát elárulták. És ha nem állunk ki mellette, akkor Európát el fogják venni tőlünk. Ez az Európa többé nem az európai polgárok Európája lesz, hanem néhány jól szervezett, senki által nem választott szervezeté. Nem tudom másként magyarázni azokat az eseményeket, amelyeknek nap, mint nap tanúi vagyunk. Ki bízta meg ezzel az európai vezetőket, milyen felhatalmazás alapján történik, hogy százezer számra szállítják be a kontinensre az európai kultúrától idegen csoportokat.” Világos beszéd: senki által nem választott szervezetek uralma érdekében lerombolják a nemzetek etnikai alapjait. Tehát nem egyszerűen csak terrorveszélyről van szó, hanem sokkal többről, és aki ebben kételkedik, az gondolkodjon el Soros György nyilatkozatainak mélyebb értelmén. Vegyük észre azt is, hogy Soros nem magányos figura, hanem a globalizáció erőinek, a nemzetközi pénzvilágnak a szócsöve. (amint azt Fritz Tamás a Hír TV Vezércikk műsorában végre ki merte mondani.) És kik azok, akik tüntetnek mellette? A vezetőiket, a szervezőket nem egyszerűen lepénzelték. Ők jól tudják, hogy sokkal többről van szó. Tudják, hogy az általuk remélt új globalista világrend elitje most alakul ki, és ők közéjük akarnak tartozni. A tömeget alkotó többi szerencsétlent pedig nem egyszerűen csak félrevezetik. Sajnálatos módon sikerült mostanra a kulturális felfogásukat annyira eltorzítani, hogy nem érzik jól magukat a mi nemzeti-keresztény kultúrkörünkben. Nagyon kell vigyáznunk, mert ez az igazi veszély.

Harminc évvel ezelőtt 4.5 milliárd ember élt a Földön, ma számuk meghaladja a 7.5 milliárdot, vagyis az átlagos éves növekedés 100 millió volt. A 2015-ös évben Európába bejött, és oly sok problémát okozó 2 millió migráns tehát Földünk alig egyheti természetes szaporulatának felel meg. Könnyű belátni, hogy ezen a problémán így nem lehet segíteni. Ma mintegy 3 milliárd ember él a nyomor szintjén, közvélemény kutatások szerint ezek közül pillanatnyilag „csupán” mintegy százmillióan azonnal jönnének Európába, de ha befogadjuk őket, jönnek a további százmilliók. Ez pedig képtelenség, mert így semmit sem oldunk meg, a megoldás csak a jelenlegi világgazdasági rendszer gyökeres átalakítása lehet. Jól tudják ezt a migráció megszervezői is, de ők nem megoldani akarják a problémát, hanem éppen ellenkezőleg, rombolni akarnak. Lerombolni a keresztény nemzeti kultúrákat, ezáltal véglegesen legyengíteni a nemzetállamokat, mint a globalizált hatalmuk útjában álló legfőbb akadályt. Ezért nem igazak azok a gyakori kifakadásaink, miszerint a brüsszeli bürokraták ostobák, nem tudják, hogy mit cselekszenek. De tudják, legalábbis a vezetőik pontosan tudják, és a maguk szempontjából okosan csinálják. Lehet, hogy most taktikai okokból időlegesen enyhítenek a nyomáson, hogy azután újult erővel folytassák, mert céljaik vannak, aljas céljaik.

Dr. Jáky Miklós, a KDNP Keresztényszociális Műhelyének vezetője

x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x

Nem véletlen, hogy miniszterelnökünk, Orbán Viktor ilyen mértékű nemzetközi támadásoknak van kitéve, mert ahogy a mondás tartja, „átlát a szitán,” és már kezdetben, 2015-ben is  világosan látta a globalizáció erőinek aljas és sunyi törekvéseit, és volt bátorsága azt már akkor, és azóta is folyamatosan kimondani. Ennek igazolására álljon itt néhány régebbi megnyilatkozása.

Még 2015-ös évértékelőjében mondta:„Az a kérdés, hogy amiben most élünk, az még a 2008. előtti korszakhoz tartozik-e, vagy már egy új korszak. Európa olyan kérdésekkel szembesül, amelyekre már lehetetlen a liberális-multikultúrális elvek alapján választ adni. Európa ma még bezárkózik a politikai korrektség falai mögé. El kell engedni, ami nem vált be. Mi elengedtük a neoliberális gazdaságpolitikát. A multikulturalizmus téveszme. Elengedtük a multikulturális társadalom téveszméjét. Elvetettük a liberalizmust, amely nem ismeri el a közösség jogait, és a keresztény értékrendet. Elengedtük a politikai korrektség dogmáját. A magyar társadalom eredendően inkorrekt, vagyis még nem vesztette el a józan eszét.”  Majd így folytatta: „a liberálisok azt állítják magukról, hogy mindenkivel szemben nagyon toleránsak, csak a fasisztákkal szemben kérlelhetetlenek. Nem tehetnek róla, hogy rajtuk kívül mindenki fasiszta. A liberális politika csak kétféle véleményt ismer: az övét és a „helytelent”” „Véget ért a védekező külpolitika korszaka. Beköszöntött a nemzeti külpolitika korszaka. ”Azt is mondta továbbá, hogy „a rendszerváltáskor úgy nézett ki, hogy Európában jól működik a liberális gazdaságpolitika. Ezért, amikor Csurka István a sajátos, harmadikutas magyar gazdaságpolitikáról beszélt, megmosolyogtuk. Ma már tudjuk, hogy az nem is volt ostobaság.”

Már 2006-ban nyilatkozta a Magyar Nemzetben. „Attól tartok, hogy legyengített kultúránk nem lesz elég erős ahhoz, hogy átmentse a nemzetet az utódainknak. És ha kultúra nem tudja átmenteni a nemzetet, akkor a nemzetek helyét teljes mértékben magánbirodalmak, magánhatalmak veszik át. Azok, amelyek a nemzetállamok mögött és között a bankvilágot is uralják, és mint a polip csápjai mindenhova elérnek. Némelyik termel, pl. kőolajat forgalmaz, vagy bankja, televíziója, újságja, politikai pártjai vannak, de vannak olyanok is, amelyek még ennyire sem megfoghatók. És mégis úgy szólnak bele az életünkbe, úgy irányítanak, hogy eközben semmilyen felelősséget nem vállalnak sem nép, sem táj iránt. És semmilyen közösséghez nem tartoznak, csak a pénz és a hatalom világához.”

A Kossuth Rádió 180 perc műsorában mondta 2015-ben „Ha nem kényszerítenének ránk életszerűtlen szabályokat, akkor Magyarországon nem lennének menekültek, akik pedig itt vannak, azokat már mind hazaküldtük volna. Csak azért nem tudjuk hazaküldeni őket, és csak azért kell beengednünk őket, mert az uniós szabályok erre kényszerítenek bennünket. Meg kell változtatni a közös európai szabályokat, hogy azok észszerűek legyenek. Egy ország legelemibb joga, hogy eldöntse, kit enged be.”

Hasonlóan keményen fogalmazott 2015. decemberében a Fidesz tisztújító konferenciáján. „Európa már nem hisz a kereszténységben, a józan észben és a nemzeti büszkeségben. Európa megújulásért kiált. Le kell zárni a liberális politika korszakát, és vissza kell térni a demokratikus Európához.” Majd így folytatta: „Az elmúlt 25 év a liberalizmus korszaka volt Európában, amelynek voltak nagy pillanatai, mára azonban szembefordult a szabadsággal, ezért szembe került az emberekkel, a demokráciával.”

„Az idők jelei” vitairat konferenciáján, 2016. elején megismételte a demokráciára vonatkozó gondolatait. „Európát elárulták. Ezzel az összeesküvéssel, ezzel az árulással szemben nekünk a demokráciához kell fordulnunk. A néphez kell fordulnunk, és el kell érnünk, hogy az európai emberek valamilyen módon szóhoz jussanak. Hogy ezek az emberek elmondhassák, hogy ami történik, azt nem akarják. Joguk van arra, hogy demokratikus módon igent vagy nemet mondjanak mindarra, ami most történik Európában.”

Miniszterelnökünk szájából nemrégiben a TV-ben hangzott el az a mondat, hogy „aki meg akarja érteni korunk történéseit, az tanulmányozza Antonió Gramshit.” Ezzel pedig leleplezte a brüsszeli „elit” aljas szándékát, nevezetesen azt, hogy az európai föderalista célokat nem csak a nemzetállamok szuverenitásának a lebontásával, hanem a nemzeti-keresztény kultúra szétverésén keresztül egy új szubkultúra létrehozásával akarják elérni. (Bővebben l. a Kultúra menüpontot.)

x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x

Számos választáson győztünk 2010 óta. Nem is akármilyen arányban. A Fidesz jól sáfárkodott a bizalommal, mert amíg azelőtt minden „lefelé ment,” az Orbán-kormány alatt minden „felfelé megy.” És ezzel arányosan növekedett a népszerűségünk? Egyáltalán nem, sőt az ellenoldal népszerűsége növekszik. Miért nem értékeli a társadalom a teljesítményünket? És vajon miért nem foglalt állást az állampolgárok 40 %-a? Nem állok egyedül azzal a véleménnyel, hogy ennek legfőbb oka a koalíciónk rendkívül gyenge kommunikációja, az, hogy a balliberálisok (és most már a hozzájuk csatlakozott Jobbik is) aljas, de rendkívül profi rágalomhadjáratára, lejárató-kampányára nem találjuk meg az ellenszert.Vagy mintha nem is keresnénk, mintha úgy gondolnánk, ha mi nem vesszük tudomásul, az a társadalomról is lepereg.  Ez azonban nem így van. Ne felejtsük, nem akkor kell elgondolkodni, amikor már baj van, hanem amikor az első baljós jelek feltűnnek.

Az alábbiakban (csak úgy ad hoc) felhoznék néhány példát.

Nem értem a jobboldal egész kommunikációs stratégiáját. Értetlenül állok néha még az M1-en vagy a HírTV-ben folyó politológusi elemzések, interjúk, kerekasztal beszélgetések előtt is.  A baloldalt képviselők sohasem mulasztják el, hogy oda nem vágják: „ezt a kormányt le kell váltani, mert tönkretették az országot.” És legnagyobb meglepetésemre a riporter sohasem kérdezi meg: „ugyan mondja már meg konkrétan, hogy ön szerint mivel tették tönkre.” A ballib oldal által uralt médiában, sőt az országot elárasztó óriásplakátokon és szórólapokon folyamatosan azt sulykolják a társadalomba hogy „véget kell vetni a Fidesz és Orbánék tolvajlásának. Mert ezek semmi mást nem csinálnak, csak a saját és a haverjaik zsebét tömik.” Vártam, hogy valaki  a mi oldalunkról megkérdezi: ugyan mondjon már egy példát, és azt bizonyítsa is. Nem, szó nélkül megyünk el folyamatosan a rágalmak mellett, és a közvélemény lassan elhiszi, hogy ez a kormány Európa legkorruptabb kormánya. Ne legyünk naivak, elhiszi! Ezt hallom vissza a boltokban, villamoson, vonaton tett megjegyzésekből. Nincs ezen csodálkozni való: ha valaki évekig hall valamit minden ellenvetés nélkül, akkor természetes, hogy előbb-utóbb elhiszi. Ha én néha azt kérem  az ilyenektől, hogy hozzon fel bizonyítékokat, akkor azt kapom, hogy „mit kell ezen bizonyítani? Azt sem kell bizonyítani, hogy a Föld gömb alakú, mert mindenki tudja.”

Hogy egy fontos példát említsek, a szórólapjaikon rendszereresen felhozták, hogy a „Fidesz-kormány meg Orbán ellopta a nyugdíjkasszát.” Nap, mint nap fel kellene hívnunk a figyelmet arra, hogy éppen ellenkezőleg, ők voltak azok, akik ellopták, amikor kötelezővé tették, hogy nyugdíjjárulékot a saját és a nemzetközi rablótőke magánpénztáraiba kötelező fizetni, az államnak pedig – hogy nyugdíjat tudjon adni – tőlük kellett volna kamat fejében kölcsönt felvennie. Jól ki volt ez gondolva! De a „rabló” Fidesz beleköpött a levesbe, már nem kötelező mindenkinek befizetnie a járulékát az ő magánkasszáikba. Természetesen, ha akarja, továbbra is fizethet oda, nincs megtiltva – na de ez már nem igazi üzlet, ellopták, sőt elrabolták tőlük a jól „megérdemelt” profitot. Mert hiszen a magán nyugdíjkasszáik „ragyogóan sáfárkodtak” addig is a pénzzel, három évben is nyereségesek voltak, csak kilenc évben sikerült veszteséget kihozniuk, vagyis eltüntetni a nyereséget. Így azután – noha nyugdíjat még senkinek sem kellett fizetniük – a befizetések az infláció miatt máris vesztettek az értékükből. De nem ez az igazi pofátlanság, hanem az, hogy ezek után szocialistának nevezik magukat. Ahogy régen volt marxista tanulmányaimra emlékszem, akkor még azt állították, hogy a szocialisták, és ugyanúgy a szociáldemokraták ellene vannak minden privatizációnak, és soha sem „öngondoskodásban” hanem „közgondoskodásban” gondolkoznak. Amit ezek művelnek, annak semmi köze sincs a „szociális”-hoz, az a színtisztán liberális. De akkor miért nem így nevezik magukat? Miért álcázzák magukat? És mi miért nem hívjuk fel erre a kisemberek figyelmét?

Volt a baloldalnak egy másik trükkje is. 2008-ban, amikor már látszott az elkövetkezendő vereségük, úgy vettek fel az IMF-től 25 milliárd eurót, hogy azt a következő kormánynak kelljen visszafizetnie. Nem úgy, mint régebben, hogy csak a kamatot kellet folyamatosan fizetni, a tőketörlesztést pedig ahogy tudtuk, hanem úgy, hogy az egészet vissza kellet fizetni négy év alatt, miközben a Fitch meg a Moody leminősítettek minket, mert nem akartunk a törlesztéshez újabb kölcsönöket felvenni, nem akartunk a kamatos kamat révén teljes adósságspirálba kerülni. Eközben persze a balliberális oldal harsogott, hogy „megszorítások” vannak. Most, amikor sikerült az adósságtól megszabadulnunk, megint vissza akarnának kerülni a hatalomba, és ismét eladósítanák az országot, ismét az IMF karmai közé juttatnának minket. Tudatjuk mi ezt folyamatosan a meglehetősen feledékeny választópolgárokkal?

A balliberális propaganda odáig szemtelenkedett, hogy az egész rezsicsökkentést „rizsának” meg „kamunak” nevezi, és hatására egyesek már sajnálni kezdik a szegény közszolgáltatókat, hogy „nem tudnak majd fejleszteni.” Nem, mintha eddig fejlesztettek volna. Viszont harminc százalékkal olcsóbban is nyereségesek maradnak, mert eszük ágában sincs kivonulni innen. Készítettünk valami felmérést arról, hogy az elmúlt tizennyolc év alatt, mióta Hornék eladták a közműveket, hány milliárd forint nyereséget vittek ki tőlünk? Tudatosítottuk a társadalommal, hogy ez kinek a bűne volt?

Még mindég visszatérő vád, hogy a kormány nem igazán segítette a hitelkárosultakat. Mintha Orbánék lennének a felelősek az egész szélhámosságért. Szó sem esik arról, hogy kinek a kormányzása alatt jött létre ez a hatalmas méretű, általános eladósítás. És arról sem esik említés, hogy csak azért történhetett meg az egész trükk, mert már nem voltak magyar tulajdonú bankok. És miért nem voltak? Mert Hornék alatt liberális követelésre külföldi kézbe adtuk őket. Így jár az olyan ország, amelyik idegen kezekbe engedi a pénzügyeit.

Furcsa dolog az, hogy miközben az államnak ki kellett vonulnia a gazdaságból – gyakorlatilag nem maradt más a kezében, csak néhány veszteséges vállalat, mint pl. a MÁV és a BKV – mégis az államon és a politikán kérik számon a gazdasági növekedést, az életszínvonal emelkedését, a munkahelyteremtést, valamint az inflációt. Miközben minden lényeges döntés a bankok és a multik, vagyis a nemzetközi nagytőke belső tárgyalásain és megállapodásain dől el, mi tudatlanságunkban mégis mindent a politikán, a kormányon kérünk számon. És a politikának miért nincs bátorsága mindezt tudatosítani? Minden párt választási szórólapján kiemelt helyet kap a követelés, hogy vissza kell szorítani a „politikus bűnözést.” Nagyon helyes, vissza kell szorítani! De miért nem mernek szót ejteni a nem politikusi gazdasági bűnözésről, az összeharácsolt és összecsalt milliárdokról, az off-shore cégekbe kivitt vagyonokról? Miért van titkosítva a magyar privatizáció egész lefolyása?

Az egész világon általánossá vált, hogy a nemzetközi nagytőkének nem tetsző kormányokat korrupcióval vádolják. Ezt harsogják a médiáikban, és a nép utánuk szajkózza. „Korrupt” volt többek között Sárközy, Cameron, Trump, Kurz, Chavez kolumbiai, Morales boliviai, Lula braziliai elnök, a korábbi cseh, román, szerb ukrán elnök, és ma természetesen Orbán mellett Putyin, Erdogan stb. stb. (Érdekes módon az rendben van, ha valaki úgy szerez dollár milliárdokat, hogy közben egy cent értéket sem hoz létre, mint a spekuláns Soros.) Nálunk is ezt adják a nemzetközi tőkét kiszolgáló ellenzék szájába. Nem állítom, hogy nincs korrupció, de ha egy kormány a saját polgárainak vállalkozásait preferálja, azt természetesnek és jogosnak tartom. Ráadásul, óriási a tülekedés az állami megrendelésekért. Ha mondjuk, egy állami megbízatásért tíz vállalat verseng, nyilván csak egy lehet a győztes, és a többi kilenc azonnal korrupciót hangoztat. Ezt azonban bizonyítani kell, különben rágalom, amit büntetni kellene.

Saját tapasztalatból tudom, hogy az egyszerű közembernek fogalma sincs arról, hogyan működik az állam. Meg van győződve arról, hogy amit adóban befizet, azt a „tolvaj kormány” lényegében ellopja tőle. Nem tudatosodott benne, hogy ez már nem szocialista állam, amely birtokolta szinte a teljes termelési kapacitást és kereskedelmet, ezért adókra már alig volt szüksége. Ténylegesen alacsonyak is voltak az adók. A mostani állam bevételei gyakorlatilag csak az adókból származnak, ugyanakkor kiadásai nem csökkentek, hanem növekedtek. Ugyanúgy fenn kell tartania a közoktatást, egészségügyet, közigazgatást, közbiztonságot, közvilágítást, útfenntartást, folyósítani a nyugdíjakat stb. stb. finanszíroznia kell az ország adósságállományát, és azon felül még irdatlan mennyiségű segélyt is kell kiosztania. A demagóg és a populizmussal másokat vádoló ellenzék pedig sulykolja a közvéleménybe, hogy „már megint adóztatnak, újabb sarcokat vetnek ki,” ezzel egy időben pedig fokozzák az elégedetlenséget, amikor mindenkit hergelnek, hogy erre meg arra a területre még több pénz, több támogatás kellene. Alapvetőnek tartom az emberek ilyen irányú tájékoztatását, sőt oktatását, mert enélkül minden állampolgári állásfoglalás csak érzelmi, hangulati döntés eredménye lesz, ami semmi jóra nem vezethet.

(JM)